ARANYAUTÓK A FILMVÁSZNON ÉS A VALÓSÁGBAN

Számos filmben találkozhatunk azzal ötlettel, hogy valaki úgy rejti el egy autóban az aranyat, hogy bizonyos alkatrészeit aranyból önti ki. Volt egy libanoni üzletember, aki ezt a valóságban is megpróbálta, de lebukott vele.

Számomra kifejezetten kedves téma a filmvászon és az autók kapcsolatáról írni. Korábban volt már cikksorozatom a scifik autóiról is. A mostani írásom is érinti a filmeket.

Az aranyból készült autó legjobb tudomásom szerint a magyar Rejtő Jenő ötleteként jelent meg az irodalomban, mégpedig az először 1940-ben publikált Tizennégy karátos autó című regényében. Itt az autó gyártmánya Alfa Romeo volt, a színe kék, a típusát a szerző nem nevezte meg:

„Laboux úr Alfa Romeója kétharmad részben tizennégy karátos aranyból volt. A nikkellel befuttatott fényszórók, a sebességváltó, a lökhárító, az alváz abroncsa, a hamutartók és kilincsek színaranyból készültek. A legkitűnőbb motort építették be, de nagy súlya miatt még így is gyengének bizonyult a fék, és csak lecsökkent sebességre volt képes”

1958-ban jelent meg Ian Fleming: Goldfinger című regénye a James Bond-sorozatban. Itt már az aranyból készült karosszéria egyfajta csempészési módszer. A regény egyik főszereplője, Auric Goldfinger egy Rolls-Royce Silver Ghost karosszériaelemeit aranyból készítteti el, hogy így csempéssze a nemesfémet. Hogy Fleming ismerte-e Rejtő regényét, azt nem lehet megállapítani.

Fleming regényét 1964-ben filmesítették meg. Itt már egy valamivel modernebb Rolls-Royce, egy 1937. évjáratú Phantom III. lett a csempészautó. Ugyanebben az évben került a mozikba az Aranycsempész (Échappement libre) című film Jean-Paul Belmondóval a főszerepben. Itt egy Triumph TR4-es kasztnielemei készültek aranyból. Külön érdekesség, hogy a csempész felbujtóját mindkét filmben ugyanaz a színész, a német Gert Fröbe alakította.

Egy év múlva, 1965-ben az Ügyefogyott (Le Corniaud) című, szintén francia filmben Louis de Funès és André Bourvil egy 1964. évjáratú Cadillac DeVille Convertible-lel próbáltak aranyat csempészni. Itt csak a lökhárítók készültek aranyból. Másfél éven belül tehát három „aranyautó” is feltűnt a mozivásznon.

Jóval később, 2011-ben a Ben Stiller főszereplésével készült Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Tower Heist) című filmben pedig egy Ferrari 250 GT Lusso karosszériaelemeit készítik aranyból, bár itt nem a csempészet volt a cél (ahogyan az eredeti Rejtő-regényben sem).

A filmben feltűnő autó nagyon szép, ám gyaníthatóan egy, felbecsülhetetlen értékű ilyen műalkotást nem tesznek tönkre a mozibevételért. Valójában nem is Ferrarikról volt szó, hanem Volvo alapokra épített replikákról. Az IMCDB-n olvasható egy szövegrészlet a FerrariChat c. oldalról:

 “Hi, I’m Erich Schultz. I built the two replica Lussos for Tower Heist. I was hired by Ralph Lucci of Automobile Film Club of America, based in New York to do the job. Brett Ratner, the film’s director wanted the job done by Ted Moser of Picture Car Warehouse in LA. Ted and I are friends so I told Ralph I would do the job with Ted and act as the project manager. Initially, we were given just seven weeks from getting the job to the final delivery date for two complete cars. I thought that this time frame was unrealistic and I needed ten weeks. We ended up taking eight and a half weeks from start to finish to build them. The decision to build onto a Volvo P1800 platform was mine. I noticed the similarity between the Lusso’s windshield, A-pillar, and side windows with the P1800, which incidentally was designed in Italy. I used the P1800 as a platform for the Lusso mold plug. With the exception of the windshield frame, every surface and the overall dimensions of the P1800 were changed with metal work, MDF, urethane foam, fiberglass, and Bondo to transform it into a facsimile of the Lusso. Our replica is not identical in any way. We had to settle for very close. We did not have access to a real Lusso to get measurements or make plans or templates. I had a photo file of pictures that were downloaded from the internet and had to approximate everything by trying to scale dimensions from those photos.“

Saját fordításomban:

“Üdv, Erich Schultz vagyok. A két Lusso replikát a Tower Heisthez építettem. Engem Ralph Lucci, a New York-i székhelyű Automobile Film Club of America munkatársa kért fel a feladat elvégzésére. Brett Ratner, a film rendezője azt akarta, hogy a munkát Ted Moser, a Los Angeles-i Picture Car Warehouse munkatársa végezze el. Ted és én barátok vagyunk, ezért azt mondtam Ralphnak, hogy együtt fogok dolgozni Teddel, én leszek a projektmenedzser. Először mindössze hét hetet kaptunk a munka megszerzésétől a végső átadási dátumig két komplett autó esetében. Úgy gondoltam, hogy ez az időkeret irreális, és tíz hétre van szükségem. Végül nyolc és fél hetet vettünk igénybe az elejétől a végéig, hogy megépítsük őket. Úgy döntöttem, hogy Volvo P1800 platformra építkezünk. Észrevettem a hasonlóságot a Lusso és a P1800 szélvédője, A-oszlopai és oldalablakai között. A P1800-at egyébként szintén Olaszországban tervezték (megj.: a Carrozzeria Fruánál). A P1800-at használtam platformként a Lusso formájához. A szélvédőkeret kivételével a P1800 minden felületét és méreteit fémmegmunkálással, farosttal, PUR-habbal, üvegszállal és Bondo gittel módosítottuk, hogy a Lusso másolatává alakítsuk. A replikáink semmiben sem azonosak az eredetivel, de megközelítik azt, ezzel kellett megelégednünk. Nem fértünk hozzá valódi Lussóhoz, hogy méréseket, terveket, illetve sablonokat készítsünk. Volt egy fotómappám az internetről letöltött képekkel, és mindent azokhoz kellett közelítenem úgy, hogy az arányok megfeleljenek. “

Az 1970-es években azonban valóban készült autó részben aranyból, az Index.hu meg is írta a történetét. Röviden összefoglalva a cikk alapján:

A Ferrari 365 GTB/4 Daytonából 1284 darabot gyártottak. A 745. példány 1972. április 5-én jött ki a gyárból világos metálkék (Azzuro Mettallizato) színnel, 365GTB/4-A15677DGM 72300M alvázszámmal.

Az autó Bejrútba került Elie F. Ayache Ferrari-kereskedőhöz. 1975-ben tört ki a közel-keleti országot elpusztító polgárháború. A filmekért és a Ferrarikért (talán Rejtőért is?) egyaránt rajongó Ayache fejében ekkor született meg az ötlet, hogy a fenti Daytona lökhárítóit kiönti aranyból és közúton próbálja menteni a vagyonát Európába.

A későbbi, magyarországi szemtanúk szerint az autó versenycélra készült kiadás lehetett, plexi ablakokkal, plexi fényszóró fedelekkel, alulemez műszerfallal. Azonban az ún. Competizione (verseny) verziónak nincs lökhárítója, persze lehet rá szerelni, ha nagyon akarunk.

A Competizionéból egyébként 5 db alukarosszériás készült. Készült továbbá 1969-ben 1 db utcai alumínium-karosszériás Luigi Chinetti részére (az alvázszám vége: 12653), szintén plexi fényszórókkal, de ez biztosan nem volt az.

1968-tól az első utcai változatok még plexi mögé szerelt fényszórókkal rendelkeznek, ezeket simán csak „Plexi”-kivitelnek szokták hívni. A Plexi-verziónak alacsonyabb az ülése, nincs fejtámlája. 1971-ben jött egy modellfrissítés, ekkor a plexis fényszórót rejtett lámpa váltotta le, az üléseket pedig fejtámlákkal magasították. A Röppentyű utcai képeken tisztán látszódik a rejtett lámpa és magasabb, fejtámlás ülés, ráadásul az évjárat is 1972-es: mindez a Stradale (utcai) változatot jellemzi. Ez így egy kissé ellentmondásos, valószínűleg a magyar tanúk emlékeznek rosszul.

Az autó azonban a röszkei határátlépésnél túl nagy feltűnést keltett, és fény derült a lökhárítók anyagára. A sofőrt (egyes források szerint egy félig libanoni, félig magyar fiatalembert, aki Ayache rokona vagy barátja lehetett) őrizetbe vették, állítólag két évet töltött hazánkban büntetésvégrehajtási intézetben, majd kiutasították. Sajnos magáról a tettenérésről és a büntetőeljárás körülményeiről nem találtam adatokat.

Az autó 1977-ben a Röppentyű utcai telephelyre került. Először 360 000 Ft-ért kezdték árulni. Végül 1977. május 10-én a pilisvörösvári L. József vásárolta meg 190 000 Ft áron. Ekkor a ZP 04-01 rendszámot kapta. 1978. október 27-én vette meg tőle Z. Sándor, Budapest, Pasaréti utcai lakos 230 000 Ft-ért. Később a tulajdonos és az autó is elhagyta az országot, Németországba, majd Belgiumba került a Ferrari. 2008-ban felújították.

A Ferrari 2016. augusztus 6-án egy németországi aukción 695 ezer euróért, azaz 221 millió forintért kelt el.