Prototípus
SCIFI-FILMEK JÁRMŰVEI, I. RÉSZ

SCIFI-FILMEK JÁRMŰVEI, I. RÉSZ

Loading...

A villanyautók történetéről szóló sorozatomban némi áttekintést adtam arról, hogyan jutottunk el Jedlik Ányostól és Thomas Edisontól napjaink elektromos hajtású járműveiig. Azt gondolom azonban, hogy a nagy innovációkhoz mindig kell egy kicsit álmodozni. Sokszor tűnik úgy, hogy az egyes találmányokhoz, fejlesztésekhez a tudományos-fantasztikus irodalom és filmek is adtak ötleteket. Éppen ezért ebben a cikksorozatban bemutatok néhány fontosabb sci-fi – vagy legalább sci-fi elemeket is tartalmazó – filmet, illetve azt, hogyan képzelték el benne a jövő szárazföldi közlekedését.

Egy hajó kivételével szárazföldi járművekről lesz szó, a teljesség igénye nélkül. A scifi-filmek bővelkednek mindenféle repülő eszközben; a fantasztikus repülőgépeknek és űrhajóknak se szeri, se száma. Őket most inkább mellőztem.

Metropolis (1927)

Fritz Lang fekete-fehér, expresszionista, disztópikus némafilmje a jövőben játszódik ugyan, de csak kortárs autókkal találkozunk. Néhány képkockán hatalmas járműforgalmat láthatunk: az autók nagy tömegben lepik el az utakat a felhőkarcolók között, miközben az égen kortárs kétfedelű repülőgépek száguldoznak.

Csúcsforgalom Metropolisban

Felismerhető a filmen a Rumpler Tropfenwagen (Tropfenwagen = cseppautó) nevű jármű, ami futurisztikus külsejével illett a film hangulatához. Ez volt az első közúti gépkocsi, ahol a tervezés során figyelembe vették az aerodinamikát. A tervezője, az osztrák Edmund Rumpler az első világháború alatt repülőgépeket tervezett, az itt szerzett tapasztalatait igyekezett hasznosítani.

A Tropfenwagen alaktényezője (cw-érték) mindössze 0,28 volt, ami még ma is elfogadható érték. A motor a hátsó tengely elé került, ezért nem farmotoros, hanem középmotoros elrendezésről beszélhetünk.

Az első változatban W-elrendezésű, azaz három hengersoros, hathengeres motor dolgozott, amit a Siemens & Halske gyártott a Rumpler részére. A hengerelrendezés szintén egyedülálló. W6-os motort azóta sem szereltek autóba. Ráadásul a szelepeket nem csavarrugó, hanem lemezrugó mozgatta, ami ugyancsak kuriózum. A későbbi verziókba négyhengeres Benz-motor került.

További újdonsága, hogy ez az autó kapott először hajlított szélvédőüveget; ekkor még a síküveg volt általános. Csupán 1934-ben követte őt a Chrysler: az Imperial Airflow-hoz már lehetett kérni extraként hajlított szélvédőt. Őt követte a Studebaker, 1941-ben a Commander hátsó ablaka hajlított volt. Európában először 1939-ben építettek be hajlított szélvédőket a Porsche 60K10 versenyautó-prototípusba; majd 1950-ben készült először szériában hajlított szélvédővel a Lancia Aurelia, a Fiat 1400 és az Alfa Romeo 1900.

A kormánykerék középen volt, ez sem volt mindennapos. 1921 és 26 között 100 db készült a berlini gyárban. A cég megszűnését követően Rumpler mindent eladott a Benznek. Korábban, 1922-ben a Rumpler hatására készítette a Benz a középmotoros Tropfenwagen nevű versenyautót.

Itt legalább három Rumpler látható
Itt pedig 2 db
Rumplerek egy korabeli képen
A Rumpler Röntgen-rajza: a W6-os motor hátul, a kormánykerék középen

Az alagút (The Tunnel, 1935)

Az Egyesült Államokban Transatlantic Tunnel címmel játszották ezt a brit sci-fit. Utóbbi címében már benne is van a cselekmény lényege: a történet szerint Európát és Amerikát összekötik egy alagúttal az Atlanti-óceán alatt. Nálunk szinte ismeretlen ez a film, legjobb tudomásom szerint soha nem játszották magyar moziban, vagy tv-csatornán, illetve szinkron sem létezik hozzá.

Azért került az összeállításomba, mert feltűnik benne egy Tatra 77 típusú autó. Egy évvel korábban, azaz 1934-ben került piacra a modell, és az USÁ-ban is forgalmazták. Annyira futurisztikus volt a formája, hogy Maurice Elvey, a rendező beletette a filmbe: 17. és az 58. percben tűnik fel. Félreértés ne essék, nem az alagútban közlekedik, mert az csak a film végére lesz kész.

A Tatra 77-tel kapcsolatban azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy tervezésében a magyar Járay Pál, azaz Paul Járay is részt vett. Az autó megelőzte korát. Rendkívül áramvonalas volt. Az 1:5 arányú modellen 0,212-es alaktényezőt mértek, bár az életnagyságú autó értéke valószínűleg 0,3 felett lehet. A gyártáshoz magnézium-ötvözeteket is használtak. Ez is farmotoros volt, mint a 30-as évektől kezdve az összes Tatra személyautó.

Tatra 77 a filmből
Másik szögből
A Tatra 77 korabeli, német nyelvű, art-deco stílusú hirdetésen
A Tatra 77 szerkezeti rajza

Mechanikus narancs (Clockwork Orange, 1971)

Jó nagyot ugrunk most az időben. 1935 és 1971 között nem találtam olyan filmet, amelyben a cikk szempontjából érdekes autó feltűnt volna. James Bond, vagy Fantomas autóit nem gondoltam ide valónak.

A disztópikus film nem jelöl meg évszámot; nem tudjuk meg, hogy mennyire távoli jövőben találjuk magunkat. A főszereplő bandája egy sportautóval utazik, amit a filmben Durango 95-nek hívnak. Valójában 1969-ben készítette a Marcos cég két korábbi tervezője, Dennis és Peter Adams Probe 16 néven. Az ülések mögé egy Austin 1800 hajtásláncot építettek. Magassága mindössze 860 mm volt. Az első kerekek mindössze 10, a hátsók 13 zollosak voltak.

A “drúgok” a Probe 16-ban
A Probe 16 (kép: Wikipedia)

THX 1138 (1971)

George Lucas első filmjében a jövőben a rendőrök a XXV. században kissé átmaszkírozott Lola T70 versenyautókkal üldözik a bűnt. A járműről azt érdemes tudni, hogy 1965-ben készült az első verziója, tető nélkül az amerikai Can-Am versenysorozat részére. Egy év múlva a tetővel ellátott változat. Az alumínium monocoque kasztnit a Lola vezetője, Eric Broadley tervezte, de az autó rokonságban állt a kor másik híres versenyautójával, a többszörös Le Mans-győztes Ford GT40-nel is, mivel annak a platformja is Broadley munkája. A legtöbb példányt Chevrolet v8 motor hajtotta, de az Aston Martin is ebben az autóban tesztelte az első nyolchengeres motorjait.

A filmből Lucas kivágta a T70-esek eredeti hangjait, és gázturbinás repülők zajával pótolta. Állítólag a filmben szerepelt több replika mellett egy eredeti Lola is.

Az egyik jelenetben egy Lolát kétütemű Yamaha versenymotorok üldözik, persze azoknak sem az eredeti hangja hallható. Ezeket a jeleneteket Kaliforniában, az Oakland és Orinda közötti Caldecott alagútban, valamint az Oakland és Alameda közötti Posey alagútban vették fel. A forgatás során az egyik autó elérte a 230 km/h-s sebességet is. A filmben szerepelt a Tom Meade-féle Thomassima néven ismert Ferrari-replikák közül egy.

A Lola T70 a filmben
A Lola T70 Chevrolet v8-as motorral, Hewland váltóval

A hétalvó (Sleeper, 1973)

A következő film Woody Allen 1973-ban bemutatott scifi-vígjátéka. A hibernálásból 2173-ban felébredő Woody Allen karaktere egy olyan világban találja magát, ahol különös, buborék formájú autókkal járnak-kelnek az emberek. Egy pillanatra feltűnik a buborékautó műszerfala is, ahol egy hatalmas műszer látható, ami engem egy feszültségmérőre emlékeztet. Szerintem arra utaltak, hogy ez egy villanyautó akar lenni.

A filmben feltűnik egy romos állapotú Volkswagen Typ 1 „Bogár” is, ami a múltat, a letűnt időket jelképezi. Allen és a barátnője bele is dobják szegény bogarat a vízbe.

Van még a filmben hátra szerelhető helikopter-rotor és rakéta is, továbbá néhány szögletes teherautó, ami a rendvédelmi szerveket szolgálja.

A titokzatos buborékautó
Balra hátirotorok és jetpackek, jobbra Woody Allen a bubiautót nyitja
Voltmérő-szerűség a műszerfalon
Itt a tejüveg mögé rejtett ülések is láthatók

Az utolsó detektív (Final Eye, 1977)

Kevéssé ismert ez a tv-film, bár a nyolcvanas években sugározta a Magyar Televízió. Angolul Computercide címen is ismert. A cselekménye nem túl kidolgozott, bár gyerekfejjel nagyon tetszett. Az egyik főszereplő az a Donald Pleasence, aki szinte mindig valami negatív hőst játszott: Fantasztikus utazás (1966), James Bond: Csak kétszer élsz (1967), Különben dühbe jövünk (1974) stb; de szerepelt az ebben a cikksorozatban már említett THX 1138-ban is.

A film látványvilága egészen jól sikerült. A történet szerint a távoli jövőben, azaz az 1995. évben az utcán többnyire villanyautók közlekednek. Ezen kívül van itt videotelefon, hangvezérelt írógép (!) és klónozás is. A legtöbb autó valós, sőt, kereskedelmi forgalomban kapható jármű volt. Feltűnt benne a – villanyautós sorozatomban már említett – Sebring-Vanguard Citicar, valamint a Zagato Zele.

Citicar suhan el az utcán (elnézést a rossz minőségért)
Citicarok mindenütt
Egy csótányszerű, elektromosnak tűnő “izé” szélvédő nélkül és ismét egy Citicar
A “csótány” hátulról, balra pedig egy Zagato Zele

Látható néhány pillant erejéig egy különleges megjelenésű kisbusz is, amit George Barris cége, a Barris Kustom Industries készített egy másik 1977-es film, a Supervan számára, ahol a kisbusz maga a címszereplő. A jármű egy Dodge kisbusz bázisára épült. Barris egyébként számos filmhez készített egyedi autókat, illetve átalakításokat. Az ő produktuma több Batmobile is. A Supervanból több is készült, illetve több filmben is látható.

A több filmben is szereplő Barris Supervan

Ami a Sleeperben egy VW bogár volt, az a Final Eye-ban egy másik VW, a Karmann-Ghia. A főszereplő nem villanyautóval jár, hanem a régi idők jelképével, egy kissé füstölgős Karmann-Ghiával.

A régimódi főhős Karmann-Ghiája

Csillagok háborúja (Star Wars, 1977)

Csak futólag említem meg George Lucas klasszikusát. A Csillagok háborúja természetesen nem a jövőben, hanem egy párhuzamos fantázia-univerzumban játszódik. A filmsorozat érdekessége, hogy ebben a világban nem használnak kerekes járműveket. Egyetlen járművet találtam, amelynek van kereke, bár az lánctalpat hajt. Ez a „jawák” járműve, a „Sandcrawler” (crawler = lánctalpas).

A jawák Sandcrawlere: nyomokban kerekeket tartalmaz

(folytatása következik)

Vélemény, hozzászólás?