SCIFI-FILMEK JÁRMŰVEI, I. RÉSZ
A villanyautók történetéről szóló sorozatomban némi áttekintést adtam arról, hogyan jutottunk el Jedlik Ányostól és Thomas Edisontól napjaink elektromos hajtású járműveiig. Azt gondolom azonban, hogy a nagy innovációkhoz mindig kell egy kicsit álmodozni. Sokszor tűnik úgy, hogy az egyes találmányokhoz, fejlesztésekhez a tudományos-fantasztikus irodalom és filmek is adtak ötleteket. Éppen ezért ebben a cikksorozatban bemutatok néhány fontosabb sci-fi – vagy legalább sci-fi elemeket is tartalmazó – filmet, illetve azt, hogyan képzelték el benne a jövő szárazföldi közlekedését.
Egy hajó kivételével szárazföldi járművekről lesz szó, a teljesség igénye nélkül. A scifi-filmek bővelkednek mindenféle repülő eszközben; a fantasztikus repülőgépeknek és űrhajóknak se szeri, se száma. Őket most inkább mellőztem.
Metropolis (1927)
Fritz Lang fekete-fehér, expresszionista, disztópikus némafilmje a jövőben játszódik ugyan, de csak kortárs autókkal találkozunk. Néhány képkockán hatalmas járműforgalmat láthatunk: az autók nagy tömegben lepik el az utakat a felhőkarcolók között, miközben az égen kortárs kétfedelű repülőgépek száguldoznak.
Felismerhető a filmen a Rumpler Tropfenwagen (Tropfenwagen = cseppautó) nevű jármű, ami futurisztikus külsejével illett a film hangulatához. Ez volt az első közúti gépkocsi, ahol a tervezés során figyelembe vették az aerodinamikát. A tervezője, az osztrák Edmund Rumpler az első világháború alatt repülőgépeket tervezett, az itt szerzett tapasztalatait igyekezett hasznosítani.
A Tropfenwagen alaktényezője (cw-érték) mindössze 0,28 volt, ami még ma is elfogadható érték. A motor a hátsó tengely elé került, ezért nem farmotoros, hanem középmotoros elrendezésről beszélhetünk.
Az első változatban W-elrendezésű, azaz három hengersoros, hathengeres motor dolgozott, amit a Siemens & Halske gyártott a Rumpler részére. A hengerelrendezés szintén egyedülálló. W6-os motort azóta sem szereltek autóba. Ráadásul a szelepeket nem csavarrugó, hanem lemezrugó mozgatta, ami ugyancsak kuriózum. A későbbi verziókba négyhengeres Benz-motor került.
További újdonsága, hogy ez az autó kapott először hajlított szélvédőüveget; ekkor még a síküveg volt általános. Csupán 1934-ben követte őt a Chrysler: az Imperial Airflow-hoz már lehetett kérni extraként hajlított szélvédőt. Őt követte a Studebaker, 1941-ben a Commander hátsó ablaka hajlított volt. Európában először 1939-ben építettek be hajlított szélvédőket a Porsche 60K10 versenyautó-prototípusba; majd 1950-ben készült először szériában hajlított szélvédővel a Lancia Aurelia, a Fiat 1400 és az Alfa Romeo 1900.
A kormánykerék középen volt, ez sem volt mindennapos. 1921 és 26 között 100 db készült a berlini gyárban. A cég megszűnését követően Rumpler mindent eladott a Benznek. Korábban, 1922-ben a Rumpler hatására készítette a Benz a középmotoros Tropfenwagen nevű versenyautót.
Az alagút (The Tunnel, 1935)
Az Egyesült Államokban Transatlantic Tunnel címmel játszották ezt a brit sci-fit. Utóbbi címében már benne is van a cselekmény lényege: a történet szerint Európát és Amerikát összekötik egy alagúttal az Atlanti-óceán alatt. Nálunk szinte ismeretlen ez a film, legjobb tudomásom szerint soha nem játszották magyar moziban, vagy tv-csatornán, illetve szinkron sem létezik hozzá.
Azért került az összeállításomba, mert feltűnik benne egy Tatra 77 típusú autó. Egy évvel korábban, azaz 1934-ben került piacra a modell, és az USÁ-ban is forgalmazták. Annyira futurisztikus volt a formája, hogy Maurice Elvey, a rendező beletette a filmbe: 17. és az 58. percben tűnik fel. Félreértés ne essék, nem az alagútban közlekedik, mert az csak a film végére lesz kész.
A Tatra 77-tel kapcsolatban azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy tervezésében a magyar Járay Pál, azaz Paul Járay is részt vett. Az autó megelőzte korát. Rendkívül áramvonalas volt. Az 1:5 arányú modellen 0,212-es alaktényezőt mértek, bár az életnagyságú autó értéke valószínűleg 0,3 felett lehet. A gyártáshoz magnézium-ötvözeteket is használtak. Ez is farmotoros volt, mint a 30-as évektől kezdve az összes Tatra személyautó.
Mechanikus narancs (Clockwork Orange, 1971)
Jó nagyot ugrunk most az időben. 1935 és 1971 között nem találtam olyan filmet, amelyben a cikk szempontjából érdekes autó feltűnt volna. James Bond, vagy Fantomas autóit nem gondoltam ide valónak.
A disztópikus film nem jelöl meg évszámot; nem tudjuk meg, hogy mennyire távoli jövőben találjuk magunkat. A főszereplő bandája egy sportautóval utazik, amit a filmben Durango 95-nek hívnak. Valójában 1969-ben készítette a Marcos cég két korábbi tervezője, Dennis és Peter Adams Probe 16 néven. Az ülések mögé egy Austin 1800 hajtásláncot építettek. Magassága mindössze 860 mm volt. Az első kerekek mindössze 10, a hátsók 13 zollosak voltak.
THX 1138 (1971)
George Lucas első filmjében a jövőben a rendőrök a XXV. században kissé átmaszkírozott Lola T70 versenyautókkal üldözik a bűnt. A járműről azt érdemes tudni, hogy 1965-ben készült az első verziója, tető nélkül az amerikai Can-Am versenysorozat részére. Egy év múlva a tetővel ellátott változat. Az alumínium monocoque kasztnit a Lola vezetője, Eric Broadley tervezte, de az autó rokonságban állt a kor másik híres versenyautójával, a többszörös Le Mans-győztes Ford GT40-nel is, mivel annak a platformja is Broadley munkája. A legtöbb példányt Chevrolet v8 motor hajtotta, de az Aston Martin is ebben az autóban tesztelte az első nyolchengeres motorjait.
A filmből Lucas kivágta a T70-esek eredeti hangjait, és gázturbinás repülők zajával pótolta. Állítólag a filmben szerepelt több replika mellett egy eredeti Lola is.
Az egyik jelenetben egy Lolát kétütemű Yamaha versenymotorok üldözik, persze azoknak sem az eredeti hangja hallható. Ezeket a jeleneteket Kaliforniában, az Oakland és Orinda közötti Caldecott alagútban, valamint az Oakland és Alameda közötti Posey alagútban vették fel. A forgatás során az egyik autó elérte a 230 km/h-s sebességet is. A filmben szerepelt a Tom Meade-féle Thomassima néven ismert Ferrari-replikák közül egy.
A hétalvó (Sleeper, 1973)
A következő film Woody Allen 1973-ban bemutatott scifi-vígjátéka. A hibernálásból 2173-ban felébredő Woody Allen karaktere egy olyan világban találja magát, ahol különös, buborék formájú autókkal járnak-kelnek az emberek. Egy pillanatra feltűnik a buborékautó műszerfala is, ahol egy hatalmas műszer látható, ami engem egy feszültségmérőre emlékeztet. Szerintem arra utaltak, hogy ez egy villanyautó akar lenni.
A filmben feltűnik egy romos állapotú Volkswagen Typ 1 „Bogár” is, ami a múltat, a letűnt időket jelképezi. Allen és a barátnője bele is dobják szegény bogarat a vízbe.
Van még a filmben hátra szerelhető helikopter-rotor és rakéta is, továbbá néhány szögletes teherautó, ami a rendvédelmi szerveket szolgálja.
Az utolsó detektív (Final Eye, 1977)
Kevéssé ismert ez a tv-film, bár a nyolcvanas években sugározta a Magyar Televízió. Angolul Computercide címen is ismert. A cselekménye nem túl kidolgozott, bár gyerekfejjel nagyon tetszett. Az egyik főszereplő az a Donald Pleasence, aki szinte mindig valami negatív hőst játszott: Fantasztikus utazás (1966), James Bond: Csak kétszer élsz (1967), Különben dühbe jövünk (1974) stb; de szerepelt az ebben a cikksorozatban már említett THX 1138-ban is.
A film látványvilága egészen jól sikerült. A történet szerint a távoli jövőben, azaz az 1995. évben az utcán többnyire villanyautók közlekednek. Ezen kívül van itt videotelefon, hangvezérelt írógép (!) és klónozás is. A legtöbb autó valós, sőt, kereskedelmi forgalomban kapható jármű volt. Feltűnt benne a – villanyautós sorozatomban már említett – Sebring-Vanguard Citicar, valamint a Zagato Zele.
Látható néhány pillant erejéig egy különleges megjelenésű kisbusz is, amit George Barris cége, a Barris Kustom Industries készített egy másik 1977-es film, a Supervan számára, ahol a kisbusz maga a címszereplő. A jármű egy Dodge kisbusz bázisára épült. Barris egyébként számos filmhez készített egyedi autókat, illetve átalakításokat. Az ő produktuma több Batmobile is. A Supervanból több is készült, illetve több filmben is látható.
Ami a Sleeperben egy VW bogár volt, az a Final Eye-ban egy másik VW, a Karmann-Ghia. A főszereplő nem villanyautóval jár, hanem a régi idők jelképével, egy kissé füstölgős Karmann-Ghiával.
Csillagok háborúja (Star Wars, 1977)
Csak futólag említem meg George Lucas klasszikusát. A Csillagok háborúja természetesen nem a jövőben, hanem egy párhuzamos fantázia-univerzumban játszódik. A filmsorozat érdekessége, hogy ebben a világban nem használnak kerekes járműveket. Egyetlen járművet találtam, amelynek van kereke, bár az lánctalpat hajt. Ez a „jawák” járműve, a „Sandcrawler” (crawler = lánctalpas).
(folytatása következik)