FRANCESCO MOSER ÉS AZ EGYÓRÁS REKORDOK, II. RÉSZ
A múltkori részben Moser 1984. évi rekordját, annak előzményeit és utóhatását mutattam be. A mostani részben az 1990-es évek rekordjairól írok.
Új trendek az egyórás rekordok világában
Nemcsak Moser nem tudta megdönteni a saját rekordját, ez másnak sem sikerült. 1986. október 27-én Moszkvában Vjacseszlav Ekimov 49,672 km-t tett meg egy óra alatt, ami elmaradt a rekordtól.
Ugyanebben az évben a Colnago készített Eros Polinak, az 1984. évi olimpiai győztes csapat tagjának egy különleges kerékpárt bal oldalra szerelt lánccal, hogy ezzel szárnyalja túl Mexikóban Moser eredményét. A lánckereket egy hatalmas lendítőkerékkel is kiegészítették, ami átvette a hajtókar szerepét is. Azonban egészségügyi problémák miatt a kísérlet sikertelen maradt (a bal oldali lánc ötlete 2018-ban az amerikai Felt pályakerékpárjain ismét megjelent; a Felt szerint a bal oldalra kanyarodó, illetve dőlő pályán a légáramlat nagy része jobbról érkezik, ezért az aerodinamikát csökkentő hajtást célszerűbb balra tenni).
Moser egészen 1993-ig maradt veretlen. Ebben az évben két kihívója is akadt, mindketten Nagy-Britanniából. Július 17-én a skót Graeme Obree a norvégiai Hamarban, a tengerszint felett 150 méter magasan a Vikingskipet nevű velodromban saját készítésű, „Old Faithful” névre keresztelt kerékpárján második kísérletre 51,596 kilométert tett meg, 445 métert verve az olaszra. A kísérletek során Moser is jelen volt.
Obree egészen különleges testhelyzetben kerékpározott: a bikaszarv kormányt nem nyújtott karral, hanem – a síelőktől ellesve – a felsőteste alá húzott karokkal, könyökkel a hasa alatt, a mellkasával egy vonalban fogta. A sajtó ezt „imádkozó sáska” („praying mantis”) póznak nevezte el.
A kerékpár is különleges volt: a kormánycsapágyat és a nyeregcsövet egyetlen cső kötötte össze, a camping-biciklikhez hasonlóan. A váz anyaga acélötvözet. Nagyon keskeny volt: a hajtóműtengely hossza mindössze 90 mm; a kormány szélessége 300 mm. A hajtóműcsapágyat is saját maga gyártotta mosógépcsapágy átalakításával. Az első felfüggesztés – villának ugye nem lehet nevezni – féloldalas („monoblade”) volt, a kereket balról nem tartotta semmi. Szponzorától, a Specializedtől kapott egy pár aerodinamikus, háromküllős, szénszálas kereket. 52 x 12 fogas áttételt használt.
Obree rekordja egy hétig sem tartott. 1993. július 23-án az angol Christopher Boardman Bordeaux-ban, a Velodrome du Lac-ban, 47 méterrel a tengerszint felett egy óra alatt 52,270 kilométert abszolvált, 674 méterrel megtoldva Obree eredményét. Egy Corima Puma szénszálas monocoque vázat; négyküllős, szénszálas, aerodinamikus kerekeket, 53 x 13 fogas áttételt, valamint triatlon-kormányt használt.
Moser 1994. évi rekordkerékpárja
Mindezek hatására a következő évben az akkor már 42 éves Seriff ismét kedvet kapott a rekorddöntéshez. A legújabb bicikli Obree Old Faithfuljához hasonlított, amelyet Moser is „imádkozó sáska”-pózban tekert.
1994. január 15-én Mexikóban 51,84 km-t tett meg; amivel Obree rekordját túlszárnyalta ugyan, de Boardmanét nem. Ez volt Moser utolsó rekordkísérlete.
Most ismét Obree-n volt a sor. 1994. április 27-én Bordeaux-ban 52,173 km-t tudott megtenni. Ismét ő lett a rekorder. Obree bringája szinte ugyanaz volt, mint az előző évben. A leglátványosabb különbség az volt, hogy ezúttal hagyományos első villát használt.
A Superman-korszak
1994 augusztusában, a Palermóban megrendezett pályakerékpáros vb-n jelentette be az UCI, hogy betiltja az „imádkozó sáska”-pozíciót. Erre Obree 1995-re kidolgozta újabb aerodinamikus testhelyzetét, az ún. „Superman”-pozíciót: a biciklista itt a karjait elülső irányban kinyújtva, gyakorlatilag hasalva helyezi el. 2018-ban a Mercedes-Benz szélcsatornájában megmérték az Old Faithful változatainak légellenállását. Kiderült, hogy Obree 1994. évi kerékpárjának alaktényezője (cda) 0,172; egy modern áramvonalas pályakerékpáré 0,185; a Superman-pozíciós Old Faithfulé 0,2; míg egy 1993-ban készült átlagos pályakerékpáré 0,204 volt. Ez az érték minél kisebb, annál áramvonalasabb a bicikli; tehát az 1994. évi Old Faithful verte az összes többi mért kétkerekűt.
Ezt a helyzetet még többen másolták le, mint a „sáskát”. 1996 júliusában, az Atlantában megrendezett olimpián számos pályakerékpáros ebben a testhelyzetben tekert.
Itt vissza is térnék Moser kerékpárjaihoz: az olimpiára Antonella Bellutti számára készített egy kerékpárt. A pályára és időfutamra tervezett, alumíniumból készült Wind váz volt az alapja. Érdekes, hogy ez a váz még mindig az Old Faithful leszármazottjának tűnt. Mint ahogyan már utaltam rá, ezt is Superman – helyesebben Superwoman – pózban irányította az olimpikon. Bellutti meg is szerezte vele a női üldözéses versenyszám aranyérmét. A férfiaknál Andrea Collinelli egy Pinarello Parigina nyergében szintén ezzel a testhelyzettel szerzett aranyérmet.
Ekkor Boardman ismét tervbe vette az új rekord felállítását. 1996. szeptember 3-án Manchesterben 56,375 km-t tett meg egy óra alatt, amit a mai napig senkinek sem sikerült túlszárnyalni. Egy Lotus kerékpárt használt, annak a módosított változatát, amellyel még 1992-ben, a barcelonai olimpián megszerezte az üldözéses aranyérmet. A vázra ezúttal a gyártó Lotus helyett a szponzor Eddy Merckx nevét írták: így a legújabb rekordnak is volt némi köze az 1972-eshez. A testhelyzet itt is a Superman-pozíció. Szénszálas monocoque váz és villa jellemezte; elöl ötküllős-, hátul telekerék, mindkettő a Mavictól. 56 x 13 fogas áttételt használt. Az 1992. évi Lotus 108-assal szemben az 1996. évi bringa féloldalas helyett hagyományos felfüggesztést kapott, ami nagyobb tömeggel, de egyúttal nagyobb merevséggel is járt.
1996-ban az UCI végül a Superman-pózt is betiltotta. 1997-re ismét szigorított az egyórás rekordok szabályain, majd 2000-ben a hivatalos rekordok közül visszamenőleg törölte az összes olyat, amelyet szerinte szabálytalan kerékpárral állítottak fel. Az utolsó hivatalos UCI-rekorder így ismét Merckx lett.
A 2000. évi Sydney-ben megrendezett olimpiára Moser ismét készített egy biciklit Belluttinak. A kialakítása meglehetősen konvenciális volt, legalábbis az elmúlt évek kerékpárjaihoz képest, leszámítva a kormányt. Ugyanis a női olimpikon testhelyzete meglehetősen hasonló lett, mint a már régen betiltott „sáska”-pozíció. Azonban ezt elfogadták, Bellutti pedig megszerezte a női pontversenyben az aranyérmet.
