SZOKATLAN TANKSAPKÁK
Vajon miért nyitják fel a benzinkúton a Trabi motorháztetejét? Ki ne járt volna már úgy, hogy a kúton azon dilemmázott, vajon a Porsche 959-esének melyik tanksapkáját kellene kinyitni? Miért van egyes autókon 2 db üzemanyagbetöltő nyílás? Hová rejtették el az 57-es Chevy tanksapkáját? Ebben a posztban most igyekszem több égető kérdésre választ adni. Mint mindig, ezúttal is a teljesség igénye nélkül…
A benzin történetéről írtam, most az jött sorba, hogy mibe is töltjük azt bele. A legtöbb autónak kezdettől fogva hátul van az üzemanyagtartálya és bal vagy jobb oldalon, esetleg hátulról lehet azt megtölteni. Ma is ez a jellemző. Azonban időnként előfordult precedens más elhelyezésekre is. A Ford T-modellnek például az első ülések alatt volt a tankja, utódjának, az A-modellnek pedig elöl, az utastér és a motor között.
Nem csináltak nagy ügyet a betöltőnyílás elrejtéséből vagy lezárásból sem. Sokáig mindössze egy kiálló csőcsonk mutatta a tankolás helyét, azon pedig egy menetes kupak. Az első zárható tanksapka csak 1936-ban jelent meg a Cord 810-esen (a márka rendkívül innovatív volt, illetve a típus is egy korát meghaladó különlegesség, még szeretnék neki külön posztot szentelni). A következő évektől néhány luxusautó, így a Rolls-Royce Phantom III. vagy a Mercedes-Benz 500/540K néhány kasztniváltozatán is feltűnt a zárható fedél.
A kis ajtóval fedett tanksapka megoldását 1940-ben a Lincoln, 1941-ben pedig a Packard is átvette, de ők zár nélkül, ezzel bemutatva a jelenleg is a legszélesebb körben használt megoldást. Sőt, 1946-tól már a szovjet Pobeda is ezzel a rendszerrel készült. 1949-ben a General Motors márkái, a Chevrolet, a Buick, a Pontiac és az Oldsmobile (a Cadillacé a lámpa mögött volt, lásd lejjebb) is egy kis fedél mögé rejtették a tanksapkát.
A rövid ideig, kevés példányban gyártott Tucker Torpedónál 1948-ban az üzemanyagnyílást a bal hátsó sárvédőbe, egy díszes fedél mögé rejtették.
Tanksapka a motortérben
Kisebb motorokkal szerelt autóknál volt arra is példa, hogy elöl, a motortérben jutott hely a benzintartálynak is. Ezen esetekben a gravitációt kihasználva, szivattyú nélkül, ún. ejtőtartállyal juttatták az üzemanyagot a karburátorba (akárcsak a kisebb motorkerékpároknál, vagy a már említett Ford A-modellnél). Tankoláskor ügyelni kellett arra, hogy a benzin ne csöppenjen a motortérben található forró alkatrészekre.
Ilyen belső ejtőtartályos volt a Fiat 500 Topolino, a Škoda 420 Tudor és 1200/1201, a DKW háború előtti típusai, a – részben DKW technikát használó – AWZ P70, illetve utóda, a Trabant. Utóbbi hazánkban a legismertebb példa. Amikor a Trabi utolsó generációjába már a Volkswagen Polo négyütemű motorját szerelték, akkor már a tank és a betöltő nyílás is hátra került, a más járműveknél megszokott helyre.
Ha már a motortérben elhelyezett tanksapkákról esik szó, akkor érdemes megemlíteni a Renault 4CV-t. Itt is a motortérben van a tartály és a beöntő, de mindez a változatosság kedvéért hátul található, mivel ez a modell farmotoros volt. A hűtősapka egyébként a motorházfedél felett van, kívülről hozzáférhető. Nem fordítva kellett volna? Utódjánál, a Renault Dauphine-nél is a motortérben maradt a betöltőnyílás.
Hasonló volt a tank elhelyezése a Fiat 850-esnél is: a hátsó motortérbe került tanksapkástól, mindenestől. Néhány régebbi Ferrari, így 250 GT Boano vagy a 250 GT Lusso tanksapkájához szintén a hátsó fedél felnyitásával férhettünk hozzá, amit hivatalosan csomagtérfedélnek hívtak, de a gyakorlatban a pótkeréken kívül nem sok minden fért be (a valódi, használható csomagtér az ülések mögött volt).
Míg az első Zaporozsecnél a tartály és a tanksapka elöl, a csomagtérfedél alatt kapott helyet, addig a nálunk is forgalmazott 966 és 968 típusoknál mindez hátra került.
Tanksapka elöl
Farmotoros autóknál gyakran elöl van a tartály, így errefelé kell keresni a tanksapkát is. A VW Typ 1 „Bogár” esetében konkrétan a csomagtérben van a tartály és a nyílás is: tankoláskor a csomagtér-fedél kinyitásával kell kezdeni. Az ügyetlen sofőr könnyen eláztathatta a csomagokat benzinnel. Hasonló volt a helyzet a Tatra 77/87/97/Tatraplan és az első 603-as típusoknál is (Nos, igen, Ferdinand Porsche átvett pár ötletet a morva márkától.). A Bogár esetében csak 1968-tól került a tanksapka sokkal biztonságosabb helyre, kívülre, a jobb első sárvédő és az A-oszlop közé.
A Porsche első típusai a Bogár fődarabjait örökölték. A 356-os típusnál a tank és a tanksapka szintén az első csomagtérbe került, a tartályon középen a sapka, itt kell megtankolni. A szintén farmotoros 911-esnél a tank elhelyezése maradt, de tanksapka már kívülről elérhető, a bal első sárvédő tetején nyitható ajtón keresztül.
A 911-esen alapult az 1980-as évek szuperautója, minden idők egyik legizgalmasabb Porschéje, a 959 is (a felnik történetével foglalkozó részben már említettem). Azonban itt már három tanksapkának látszó alkalmatosság fogadhatja az avatatlan sofőrt. A bal első sárvédő tetején van az igazi, meghagyták a tartályt és a nyílást a 911-esben megszokott helyen. A bal hátsó ablak alatt van még egy fedél, mögötte még egy kupak: itt a hidraulikus rendszerben keringő olajat lehet utántölteni. A jobb hátsó sárvédőn még egy hasonló nyílás: ide kerülhet szükség esetén a motorolaj. A boxermotoroknál értelemszerűen nehezebb helyet találni a motorolaj beöntésére, a legtöbb 911-esnél az olajbeöntő jobb oldalra került, de a motortéren belül maradt, a 959-esnél ennek most kint jutott hely. A 959-es két hátsó beöntőjét egyébként a motortérben jobbról-balról elhelyezett két karral lehet nyitni.
Egyes források szerint a Bogarat és a 356-ost megálmodó Ferdinand Porsche részt vett a már említett Renault 4CV megtervezésében is, mondjuk a tartályok és betöltők elhelyezése éppen nem erről tanúskodik.
A Fiat 500 és 600 modelleket a Bogárhoz vagy a 356-osohoz hasonlóan a járművek orrában elhelyezett csomagtartón keresztül kellett feltankolni. A szintén farmotoros BMW 700 átmeneti megoldás, mivel a csomagtérfedelet fel kell nyitni, de a tanksapkát a csomagoktól elkülönítették.
Ha már az elöl elhelyezett tanksapkákról van szó, mindenképpen említést érdemel a Škoda 1000 MB jobb első jelvénye mögé rejtett, szépen sikerült beöntőnyílás. Az utód Š100 típus első generációja 1969 és 71 között átvette az 1000 MB megoldását, később viszont a típus kapott egy sokkal konvencionálisabb ajtócskát, amit akkoriban modernebbnek véltek.
Mindkét oldalon
Van, amikor nem a beöntőnyílás helye a szokatlan, hanem a száma. Jónéhány autó készült – többnyire helyhiány miatt – 2 db tankkal, ennélfogva mindkét oldalon 1-1 tanksapkával. Ilyenkor természetesen – a repülőgépek szárnyakban elhelyezett tartályaihoz hasonlóan – összeköttetésben van a két tartály, ezért bármelyik oldalról tankolható. Számos terepjárónál és teherautónál is találkozhatunk hasonlóval, de most inkább az egzotikusabb modellekre térnék rá.
Információim szerint a brit Aston Martin C-típusa volt az első. 1938-ban mindössze 8 darabot készítettek belőle. A háború után, 1949-ben a David Brown nevével fémjelzett első modellen, a DB-1-esen szintén ezt a megoldást alkalmazták. A DB2-esnél, illetve a DB3-as versenyautónál a betöltők száma maradt egy, majd 1958-ban a DB4-esnél visszatértek a kéttartályos rendszerhez. A két tanksapka megmaradt a DB5, DB6, DBS és V8 típusoknál, sőt, a 2012-ig gyártott Virage-nál is.
1963-ban a Jaguar továbbfejlesztette a népszerű Mark 2 típusát. Ebből lett az S-típus (S-type: a nevet kétszer is felhasználták, most a régebbiről van szó). A régi Mark 2 laprugós merev hídja helyett hátra az E-típushoz hasonló független, inboard tárcsafékes, oldalanként 2 db rugóstagon nyugvó tengelyt szereltek be. Az új felfüggesztés miatt nem fért el a kívánt méretű üzemanyagtartály, ezért a két hátsó sárvédőbe oldalanként 1-1 tartályt építettek, mindkét oldalon 1-1 tanksapkával. Maradtak is ennél a megoldásnál a 420, a Mark IX, a 420 G modelleknél, illetve az XJ széria első három generációjánál egészen 1992-ig. Bár teljesen más alapokra épült, de 1990-ben az XJR-15 nevű hiperautóba is két tartályt szerelt be a Jaguar.
A rossz nyelvek szerint az 1971-től gyártott De Tomaso Deauville formáját a Jaguar XJ-ről másolták. Az alakja hasonló, az biztos. Úgy tűnik, hogy nemcsak a formát, hanem a dupla tankos rendszert is sikerült átvenni. A Deauville-en alapult a Longchamp nevű coupé, valamint a Maserati Kyalami is, mindkettő szintén 2 db tankkal.
1963-tól két tartállyal és tanksapkával rendelkezett az első Maserati Quattroporte. Ugyanebben az évben jelent meg a Mistral is, ott 2 db tartály, de csak 1 db tanksapka van. A Mexico, a Ghibli és az Indy típusoknál 2 tank van 2 tanksapkával; míg a Khamsinnál és a Meraknál 2 tartály 1 tanksapkával.
Két üzemanyagnyílással készült még a Lotus Europa (1966), a Lotus Esprit (1976), a Lamborghini Espada (1968), a Lancia Stratos (1972) vagy a BMW M1 (1978). 1984-től a Ferrari 288 GTO-t, majd utódját, az F40-est is két tartállyal és tanksapkával gyártották.
Hátul, középtájékon
Az autóipar kezdete óta gyakori megoldás, ha az üzemanyag-betöltő nyílás hátul helyezkedik el, de nem valamelyik oldalon, hanem középtájon.
Kései példa erre a Renault, amely cég néhány típusánál a hátsó falra került a tanksapka úgy, hogy azt nem rejtették el. Ilyen volt a 16-os, illetve a 12-es típus. Utóbbi alapján készültek a Dacia 1300/1310-esek is, hasonló megoldással.
Továbbá számos – főleg amerikai – autónál hátul középtájra került a tanksapka, amit lámpa, rendszám vagy jelvény helyett csak egy kis ajtó fedett el. Nézzük át ezeket egy kissé részletesebben!
Hátul, a rendszámtábla mögött
Az 1952. évi Ford, illetve Mercury (hogy miért évszám alapján jelöltem meg őket, arról már írtam) modelleken jelent meg a lehajtható rendszám mögé rejtett tanksapka. Az amerikai marketingesek igyekeztek minden újításnak valami fantázianevet adni a prospektusaikban, ezért a Ford kínálatában a „Centre-Fill Fueling”, a testvérmárka Mercuryéban a „Hide Away Gas Cap” fantázianevet kapta ez a rendszer.
A Ford nagy riválisához, a General Motorshoz tartozó Chevrolet 1959-ben vezette be. Ezt követően terjedt el igazán az Egyesült Államokban, de a brit Fordokon is (pld. a Corsairen). 63-tól a Cadillac, 69-től a Chevy Camaro, vagy 79-től az AMC Eagle is a rendszám mögött lett tankolható. Érdekes, hogy sokkal divatosabb lett, mint a lámpatest mögé rejtett tanksapka. A legtöbb amerikai autónál itt kellett keresgélni a kúton a pisztollyal a kezünkben.
A kombi kasztnis autókon persze nem erőltették ezt a megoldást, hiszen rontotta volna a csomagtér pakolhatóságát. A nyugati féltekén a Chevrolet Impala 1996-os kiadása volt az utolsó, amit a rendszám lehajtásával lehetett feltankolni.
A Moszkvics formatervezői igyekeztek gyorsan lemásolni a „hanyatló Nyugatot”, ezért 1956-ban a 402 típusnál is a lehajtható rendszámtábla mögé tették a tanksapkát. A legtöbb Moszkvics esetében itt kellett az üzemanyagot bejuttatni, egészen a 2140-es típusig. A 417/426/2137 kombi típusoknál a hátsó ajtón van a rendszám, ezért itt már nem rejthették el a tanksapkát, így az a bal hátsó lámpa és a csomagtér-ajtó közé került. Viszont a Moszkvicsokon alapuló IZs 2125-öst a kombiszerű, ferde hátú kasztni ellenére a rendszám lehajtásával kellett feltankolni. Így maradt ez egészen 1997-ig, a gyártásának utolsó évéig is. (A Moszkvicsokról már írtam itt és itt.)
A rendszám mögé helyezték el a nyílást 1959-től a Mercedes W111, 112, 108, 110, 109-típusoknál is. A W114-115-ös – az „állólámpás” – típusoknál a rendszám fix lett, a tanksapka pedig a rendszám mellett közvetlenül jobbra, egy kis ajtó mögött található. 1960-ban a rendszám mögé került a sapka a Peugeot 404 lépcsőshátú, majd a Coupé és a Cabriolet változatainál is, a kombinál viszont nem.
Elegáns és viszonylag tiszta megoldás: egyrészt nem látszódik. Másrészt pedig, ha sikerül melléfröcskölnünk a naftát, akkor a maszat kevésbé látszódik a lökhárítón, mint a sárvédőn. De van hátránya is: mivel a rendszám az autó leghátsó részén van, ezért a tank is ide került. Ha nem, akkor egy hosszabb csövön érkezett be a benzin. Mindkét megoldás azt jelentette, hogy a gyúlékony üzemanyag sérülésnek fokozottan kitett helyre került. Ez karambol esetén tűzveszéllyel járhatott. Hírhedt volt az 1971-től gyártott Ford Pinto hátul elhelyezett, különösen gyúlékony tartálya, de annak a típusnak pont nem a rendszám mögött volt a tanksapkája. Annyi biztos, hogy a rendszám mögé rejtett tanksapka végül biztonsági okok miatt tűnt el.
Hátul, a lámpatest mögött
Az Egyesült Államokban gyártott autóknál egy rövid időszakban elterjedt megoldássá vált, hogy a tanksapkát a bal vagy a jobb hátsó lámpa mögé rejtsék. 1941-ben a Cadillac egyik újdonsága volt (Itt az 1941-es modellévről van szó, a modellévekről még szeretnék külön posztot szentelni). A bal hátsó lámpát kellet felhajtani a tankoláshoz. Ez a megoldás divathullámot indított.
A General Motorsnál úgy döntöttek az 1955-ös modellévben, hogy a Chevrolet-nek is hasonlítani kell a Cadillachez, ezért ekkor tanksapkát a nagy testvér mintájára szintén a bal hátsó lámpa mögé rejtették. A GM többi márkája 1957-ben vette át. Ezeknél a gyártóknál mindössze két évig, 1958-ig alkalmazták ezt a megoldást.
A Ford csoport először kicsit ódzkodott tőle (mivel ők 52-ben már bevezették a rendszám mögötti nyílást, lásd feljebb), először 1956-ban az akkor nem Lincolnként, hanem külön márkanéven forgalmazott Continental Mark II-esen tették a nyílást a lámpa mögé.
Más gyártók is alkalmazták. 1955-ben a Nash is a világítás mögé elrejtette. A Chrysler inkább az Imperial almárka esetében dugta a lámpa mögé a tanksapkát, először 1955-ben.
A kifejlesztő Cadillac 1958-ig alkalmazta. 1959-ben, a Harley Earl által tervezett utolsó évjáraton a tanksapka hátul, középen, a lökhárítóba, a rendszám fölé rejtett kis ajtócska mögé került. 1963-tól a GM vezető márkája már a rendszám mögé tette a nyílást, bár 1967-ben, a fronthajtású Eldoradón a csomagtartó pereménél egy kis fedél mögé került, míg a legnagyobb („fullsize”) modelleknél a rendszám mögött maradt.
Európában nem terjedt el, bár a Peugeot 403-ast (aminek a Cabriolet-változatával Colombo üldözte a bűnt) a bal hátsó lámpa felhajtásával lehet feltankolni, míg 1957-től az angol Humber több típusát a jobb hátsó felhajtásával.
Hátul, a jelvény mögött
1963-ban jelent meg a Chevrolet Corvette C2 néven is ismert generációja. Mind a coupé, mind a roadster változatot úgy lehetett megtankolni, ha hátul, középen felhajtjuk a pepita zászlós Corvette-jelvényt. Egy év múlva a Ford Mustang tartályához is a jelvény felhajtásával lehetett hozzáférni. 1973-ig maradtak ennél a módszernél. A Chevrolet Camaro is átvette ezt a megoldást 1967-ben, de 69-től már a rendszám mögött kellett tankolni. Más autókon is előfordult, például 1964-68 között a (Chrysler) Imperialon vagy 1970-től az AMC Gremlinen.
Még egy kis érdekesség: a Lamborghini Countach tanksapkáját jobb oldalon, a NACA-stílusú légbeömlő nyílásában rejtették el.
