M365 Pro elektromos roller: hosszú távú teszt, I. rész
Tavaly októberben lettem tulajdonosa első elektromos rolleremnek, egy Xiaomi M365 Prónak. Azóta több mint 1500 kilométert tettem meg vele. Ezúton osztom meg a tapasztalataimat a kedves olvasóval. A cikk aktualitását adja, hogy tegnap jelentette be a cég az új modelljeit, a Mi Electric Scooter Pro 2 és a Mi Electric Scooter 1S típusokat.
(Figyelem! A lenti cikkben olvasható szerelési tanácsokért nem vállalok felelősséget)
A rolleren, a csomagolásán és a használati utasításban a “Mi” logoóval találkozhatunk, de a roller platformjának bal oldalán, alul lévő címkén ott van a Ninebot márkanév is, ami legjobb tudomásom szerint szintén a Xiaomi érdekeltsége.
2016-ban jelent meg az M365 alaptípusa, amit 2019-ben követett az M365 Pro változat. Utóbbira már szereltek egy tisztességes oled kijelzőt a régi ledsor helyett; valamint növelték a platform hosszát, ami nagyobb stabilitást és több komfortot eredményezett. Növelték az akkumulátor kapacitását: a tárolt energia 280 Wh-ról 474 Wh-ra, a tárolt töltés 8,8 Ah-ról 12,8 Ah-ra nőtt; ezzel a hatótávolság 30 km-ről 45 kilométerre emelkedett. Nőtt a motor névleges teljesítménye, 250 W-ról 300 W-ra; a csúcsteljesítménye 500 W-ról 600 W-ra; továbbá a tömege is, 12,5 kg-ról 14,2-re. Lehetne könnyebb is, de léteznek ennél sokkal nehezebbek. A rollereknél minél nagyobb a teljesítmény, annál nagyobb a tömeg is. Az M365 Pro még az a kategória, amit könnyen feltesz az ember a magas padlós MÁV-kocsikra.
Időközben 2020. július 15-én újabb két modellt is bemutatott a Xiaomi, a Mi Electric Scooter Pro 2 és a Mi Electric Scooter 1S típusokat. A Pro 2-ből rögtön bejelentettek egy német változatot is, ahol elöl is van tárcsafék. Szükség volt rá (erről még később). A képeken ugyan csak a két fékkar látszódik, az első tárcsa nem, de reméljük, hogy a hír igaz.
A rollert elsősorban nap munkába járásra vettem, amely célnak alapvetően megfelelt. 2019 októbere és 2020 júliusa között 1500 km-t tettem meg vele, ami átlagosan havi 150 km-nek felel meg. Majdnem minden nap futott, télen-nyáron.
Mivel ez az első e-rollerem, nem volt semmilyen összehasonlítási alapom. Ami jót el tudok róla mondani, az részben szól az elektromos rollerezésről általánosságban, illetve nemcsak az M365 Próra igaz.
Télen, hóban, fagyban is tökéletesen használható. Igaz, egyszer sikerült a jeges útburkolaton elcsúszni vele, aminek kizárólag én voltam az oka: azt hittem, hogy beveszem a kanyart, de a sors és a fizika közbelépett. Hideg időben kizárólag fűtött helyen tároltam, hiszen a lítium-ion akku nem szereti a fagypont alatti hőmérsékletet. Probléma nem volt vele.
A használati utasítás nem javasolta az esőben, nedves időben történő közlekedést sem, de sajnos nem találtam használható megoldást arra, hogy megmondjam az esőnek, hogy ne essen. Ezt úgy oldottam meg, hogy leszereltem az alsó fedelet és szilikonos tömítőragasztóval tettem vissza. A kijelzőre egy szilikonos védőt vettem. Utóbbi hátránya, hogy napsütéses időben egyáltalán nem lehet látni a kijelzőt. Esőben felteszem, rögzítem egy oldható kötegelővel – más gyakorlatilag nem tartja –, napos időben pedig elteszem. Így a kilenc hónap alatt nem volt problémám a beázással.
Esőben egyébként sokkal tisztább, mint például a kerékpár. Utóbbival kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy mindegy, milyen sárvédőt szerelünk fel, akkor is mocskosak leszünk. Az M365 Pro esetében szakadó esőben sem lett mocskos a ruhám; leszámítva persze azt a vízmennyiséget, amit az égből kaptam.
Ha már itt tartunk, a kerékpárral ellentétben a rolleren nem kell vigyáznunk arra, hol ken össze a lánc – tudom, vannak szíjas bringák, valamint zárt láncok is; de az én Magellánom nem ilyen –; ezért messze az egyik legtisztább közlekedési eszköz. Simán közlekedek vele rendszeresen még öltönyben is.
Az M365 Pro, csakúgy, mint elődje, háromféle üzemmódban működhet: „Eco” – „Drive” – „Sport”; ami háromféle végsebességet jelent. „Sport” állásban 25 km/h-ra korlátozzák a tempót. Személy szerint a három lépcsőnek nem látom különösebb értelmét (frissítve, lásd lejjebb). Az „Eco” és „Drive” már az első métereknél kevésnek tűnt, azóta „Sport” állásban használom. Azért vettem, hogy haladjak vele; aki ráér, az piszmogjon a másik két üzemmódban.
Mindenki azt kérdezi, hogy mennyit megyek egy töltéssel. Soha nem mentem 30-40 % alá; ezért pontos választ nem tudok adni. A 45 km szerintem túlzás, legfeljebb nagyon lassú haladás esetén lehetséges; de a 30 km még dinamikus stílusban is reálisnak tűnik.
Frissítés: időközben úgy alakult, hogy meg kellett tennem vele egy hosszabb utat. Teljes töltéssel indultam. Az út elején még Sport állásban, kihasználva a maximális sebességet. 19 km megtétele után kapcsoltam át Drive üzemmódba. Végül 32 km-t tudtam megtenni. A töltöttséget a kijelző 5 db fehér “pálcikával” mutatja. Kb. a 30. kilométernél tűnt el a 4. pálcika, az utolsó már pirosan villogott. Még 2 km-re lett volna szükségem, de ezt már “lábbal hajtós” üzemmódban kellett abszolválnom. Amikor rátettem a töltőre, 4 % töltöttséget mutatott, tehát ezt az utolsó négyet már nem lehet belőle kicsiholni. Megváltozott a véleményem az Eco és Drive üzemmódokról: jól jöhetnek akkor, ha fogytán van az energia. Ha korábban átkapcsolok Drive-ra, akkor még a célba is beértem volna.
Ha már itt tartunk: a töltő cipelése nem a legkulturáltabb megoldás. Igazán beépíthették volna valahová a rollerbe, olyan rugós kábeldobbal, mint amelyeket a porszívókba raknak.
Defektveszély
Az M365 Pro egyik rákfenéje a gumidefektek iránti érzékenysége. Ez állítólag más típusokra is igaz. Összesen ötször kaptam defektet, ebből két alkalommal a külső gumit is cserélni kellett.
Naivan azt hittem, hogy ezt a gumibelsőt is ugyanúgy percek alatt lehet szerelni, illetve cserélni, mint a kerékpárokét. Pedig nem. A külső gumi pereme iszonyatosan merev és feszes; főleg, ha abból is újat teszünk fel. Még leszereléskor is nehezen jön le a külső, de a felszerelés az igazi tortúra.
Kipróbáltam a BBB BTL-78 EasyTire gumiszerelő fogót, hátha gyorsítja a folyamatot, de nem segített. Utóbbi kizárólag kerékpárgumikhoz jó, nem javaslom.
Mivel a csavarhúzó túl éles ehhez a művelethez, egy gumiszerelő („pajszer-”) készletet érdemes beszerezni. Nekem az IceToolz készlete bevált, de biztosan van más használható gyártmány is. Felszereléskor érdemes befújni a peremet valamilyen kenőanyaggal, én a WD-40 szilikonos (sárga-szürke, nem a sárga-kék, utóbbi petróleum alapú, ezért kerülni kell vele a gumit) spray-jét használtam. De még szerszámmal-kenőccsel is sokáig tart a külsőt a helyére tenni. Az első kerék esetében a szelep is nehezen megy a helyére, számos helyen javasolják, hogy fúrjuk fel a szelep részére kialakított furatot.
A defektjavítást az is nehezítette, hogy az első kereket jobbról-balról 1-1 db 18-as laptávolságú anya rögzítette. Az egész házban nem találtam 18-as villáskulcsot, külön rendelni kellett. Az is bonyolítja a műveletet, hogy a kerékrögzítő anyákat és – hátul – csavarokat fedő műanyag dekniket fényvisszaverő borítás fedi. Utóbbit minden egyes visszaszereléskor pillanatragasztóval lehet rögzíteni.
A gyógyír az M365 Pro defektjeire
Az öt defekt után végül a defektmentesítő folyadék és a defektvédő szalag jelentette a hosszú távú – remélhetőleg végleges – megoldást. Sokan a típushoz kapható tömör gumik felszerelését javasolják, de azokról a legtöbb helyen azt írják, hogy rettenetesen ráz, ami hosszú távon nem tesz jót az elektronikának. Nem véletlenül szorította ki a tömör gumit a pneumatikus tömlő az autóiparban sem.
Defektmentesítő folyadékból csak a Slime gyártmányú működött. Léteznek más márkanevek is. Volt, amit kipróbáltam, de nem vált be. Ugyanúgy kilyukadt a kerék és szivárgott belőle a zöld folyadék: úgy nézett ki, mint a Predator a filmből a csordogáló neonzöld vérével. A Slime-mal eddig ilyen nem történt.
Defektvédő szalagból a Panaracer Flat Away márkanevűt javaslom, ugyanis Kevlarból készül, mint a lövedékálló mellények. Létezik nem kevlaros, de ezt nem akartam a véletlenre bízni. A Slime és a Flat Away két hónapja van a két kerékben, ezalatt nem volt defektem, és a nyomást is tartja.
Utóbbi is nagyon fontos: a gyári előírásnál magasabb értéket kell a kerékbe tuszkolni, én egy ideje 5 barral használom. Az sem mindegy, hogyan fújjuk fel a gumikat. A hátsó kerékkel nincs baj, azt simán felfújom a jól bevált tizenvalahány éves Decathlon manométeres műhelypumpával. Az első kerék szelepét viszont olyannyira besüllyesztették, hogy egy mezei pumpával nem lehet hozzáférni.
Mellékeltek a rollerhez egy szelephosszabbítót, ami számomra csak átmeneti megoldást jelentett. Ennek az a lényege, hogy ráhajtom a menetre, majd ennek a végére rögzítek egy hagyományos pumpát, vagy kompresszort és felfújom a kívánt nyomásra. Ezután jön a neheze: megtöröm a hosszabbító csövét, hogy tartsa a nyomást – vagy tartja, vagy nem – majd lehajtom a hosszabbítót a szelepről. Szinte lehetetlen nyomásveszteség nélkül végrehajtani ezt a mutatványt, így az öt barból lesz vagy három.
Léteznek az autószelepekhez – hivatalos nevükön Schrader-szelepekhez – olyan hosszabbítók, amelyek tartalmaznak egy újabb szelepet. Itt nincs veszteség, de az a baj velük, hogy „vakon” pumpálunk: kipróbáltam ezt is. Ugyanis a pumpa manométere nem a tömlő belsejében lévő nyomást méri, hanem a tömlő és a hosszabbító közötti néhány köbcentiméternyi levegőét; tehát fogalmunk sincs, hogy mennyit pumpáltunk a gumiba.
A tökéletes megoldást maga a Xiaomi cég kínálja: a Mijia Portable Pump nevű kis méretű, lítium-ion akkumulátoros kompresszor tökéletesen passzol a szelephez, gyorsan ellenőrizhetjük a nyomást, fel is tudjuk fújni a gumikat, a ráadásul könnyen magunkkal vihetjük a kis kompresszort. Erős a gyanúm, hogy a Xiaomi szándékosan tervezett ilyen nehezen kezelhető szelepet a rollerre annak érdekében, hogy a Portable Pumpot is eladja a szegény szenvedő rollereseknek. Ugyanakkor kiváló termék – ez is –, kerékpárhoz, labdához és még egy csomó más pneumatikus szerkentyűhöz is bátran ajánlható.
(folytatása következik)